Mivel a héten választások vannak, úgy gondoltam, hogy ideje górcső alá venni, hogy ugyan már van-e köze az autóknak a politikához. Pedig bizony ha közelebbről megnézzük, a Gyurcsány pártállami Audiján kívül a saját autóink is erősen kötődnek a politikához, több szálon is.

Az autó, mint politikai eszköz

Először is, az autó mint olyan egy luxuscikk, extra, prémium dolog az emberek életében, márkától függetlenül. Nevezzük inkább mobilitásnak. Az autót minden politikai rezsim megígérte már a magyar embereknek, mint - a saját lakás után - a jólét jelképét. Anno Kádár elvtársnál be lehetett fizetni az autó árát, majd 3-4-5 év várakozás után megkaphattuk a teljesen más színű, de jó esetben a kívánt márkájú gépkocsinkat. Aztán hamar rájöttek az emberek, hogy maga az autózás annyira nem extra, ha folyton lerohad a családi csataló, és kezdték úgy érezni, hogy a rendszeres hétvégi szereléssel már inkább nyűg ez a szociautózás. Jöttek aztán a rendszerváltás után a megbízható új Opelek és Suzukik a gyárakból, de egy új autó árát beletolni már akkor is kiváltságnak számított. Majd a kétezres évek után feltalálták a 0 Ft önerős, devizás hitelt. Emlékszem, hogy anno a falusi búcsúban is lehetett kocsit venni nullára, sőt, a hipermarketekben a bevásárló kocsik mellett álltak a robogók, szintén nullára hazavihetőek.

Másrészt semmi nem marad büntetlenül, így a 2008-as válságot nem kell bemutatnom senkinek. A CHF árfolyam elszállt, és 8-10 éves Suzukikra - tíz év befizetés után - még több volt hátra, mint az autó eredeti vételára. Meg is érkeztünk hát jelenlegi kormányunk 2010-es hatalomra kerüléséhez, akik ismét eladták nekünk az amerikai álmot: tehetőseknek hitel helyett lízing vagy cégautó korlátlan üzemanyagkártyával, kevésbé tehetőseknek pedig közepesen jó állapotú használt autó formájában.

Az elmúlt 12 évben szabályosan ömlött be az országba a különféle, németek/osztrákok/olaszok által levedlett 5-10 éves használt gépjárművek. Sorra nőttek ki a földből a murvás, tyúkketrec ráccsal határolt, fabódés neppertelepek. Sőt, egyre több családiház előkertjét látom lemurvázva, ahol elfér 4-5 gépkocsi, mert a gyerek az egyetem helyett nepperkarrierbe kezdett. Annyira, hogy most már kis híján a friss jogsis kamasznak is leesik egy űrkomp Honda Civic ballagásra. Olcsó lett a megbízhatóság, hiszen ezek az autók még kopott fékkel, füstölő motorral, temérdek elektronikai hibával is mennek. A Covid pedig még a műszaki vizsgát is parkolópályára tette, így pedig minden eladható és használható lett. 

Mindennek megvan az ára

A kormányaink pedig nem pusztán szavazatot akartak venni a népszerű autóhoz juttatással. Azon túl, hogy a mobilitás egyben azt is jelentette, hogy könnyebb bejárni a távolabbi gyárba a munkaerőnek, az autó egy nagyon jó fejőstehén. Hiszen az emberek nem szívesen fizetnek mindenféle adót és járulékokat csak úgy. Viszont ha rászoktatjuk őket a partidrogra, akkor egész évben bulizni akarnak, tehát nem szívesen ülnek vissza a biciklire, ha jön egy újabb csekk az autóval kapcsolatban. Eleve ott a horror vagyonszerzési illeték, de azt a többség még benyeli, hiszen ez a belépő a buliba, az elit klubba, a VIP részlegre. Igaz, a VIP részleg tele van, odalent meg nem táncol már senki. Akkor mitől is VIP?

Aztán jön a súlyadó, a biztosítás, az autópálya matrica, parkolási díj, stb. Illetve bármit veszel hozzá, annak biztosan lesz 27% áfája, nem beszélve az üzemanyagról, amit beletankolsz. A szabadnapjaidon majd elviszed szerelőhöz és a további kiadások és a szabadságnapok elégetése miatt pedig az egyszerű polgár még többet dolgozik. Kell majd a pénz lóvéra.

És mit kaptunk cserébe?

Olcsóbb üzemanyagot? Több parkolót? Kevesebb adóterhet? Amennyire én tudom, jelenlegi kormányunk regnálása óta egyedül a környezetvédelmi zöldkártya eltörlése volt némi könnyebbség az autósok számára, gyanítom az is inkább "nem megérés" miatt szűnt meg. Ezen kívül pedig a TC által kiharcolt B125 jogsit tudnám még felhozni, mint üdítő újdonságot, de az nem lett fényes siker.

Mindeközben, ha mégis letennénk a kocsit, azzal hátrányba soroljuk magunkat, több okból is. Egyfelől a lakásunkhoz közeli szolgáltatások pont az autók miatt kipusztultak. Kevés már a sarki ABC, zöldséges, hiszen mindenki el tud menni a város széli hipermarketbe. Másfelől munkahelyből is csak a közelebbi jöhet szóba, de ott ugyanannyi (ha nem több) lesz a vetélytárs az interjún, továbbá a főnök szemében is kiszolgáltatottabbá válsz azáltal, hogy te nem teheted meg, hogy könnyen lelépsz egy másik városba dolgozni, míg más igen.

Alternatívák

Sokat hangoztatják a közösségi közlekedést, ugyanakkor próbált már meg valaki mostanában autóból átülve mondjuk buszozni a munkahelyére? Az még elmegy, hogy nyomorogni kell, de a tömegközlekedés is megdrágult. Egy havi bérletnél nem sokkal drágább a benzint csapolni a kocsidba, ha van. A telekocsi szolgáltatásokat mára leuralták a buszos szolgáltatók fix járatokkal, más meg nem szívesen hagyja, hogy összekoszold az ülését, kellemetlenkedj ott neki hazafél vagy munkába menet egy ezresért cserébe.

És a bicikli? Ugyan már, ki akar ma már izzadni? Klíma nélküli kocsit eladni se lehet, nem fogsz valakit rávenni a bringázásra a dugóban araszoló kocsioszlopok közt. Hogyne, van elektromos bringa, egy jobb használt autó áráért. A home office egy jó megoldás lehetett volna egy elég nagy rétegnek, azonban a főnökök szeretik a kis rabszolgáikon rajta tartani szemüket. Nem azért bérlik azt a drága irodaházat, hogy te ne járj be oda dolgozni.

Ha a telekocsi hatékony lenne

Konklúzió

Félreértés ne essék, nem reklámot szeretnék itt csinálni egy jó használt autóhoz, hanem azt akartam bemutatni, hogy a politika meghozta nekünk az autót, de nem nagyon engedi, hogy kiszálljunk belőle. És mi lesz most, amikor chiphiány köszönt ránk, illetve háború van a szomszéd kábelgyárban? Ott a kiváló használt autó, továbbra is! Még 10-20 évet elmennek, amíg kitalálják hogyan lesz megint szép új (kishasznált) autónk. Egy kicsit füstölő passat, egy enyhén ciripelő hangú opel, egy kissé kitaposott, de még nagyon sokáig taposható suzuki mindig lesz a talonban. Szóval a részemről hogyan fogok megemlékezni ehét vasárnap a szavazó fülkében az elmúlt 12 évről? Köszi az aranyáron mért panel lakást, a katás adózást, mivel esélyem sincs nyugdíjra, a katasztrofális orvosi ellátást, a szintén aranyárban mért térkövet, és persze a kiváló használt autót!