A kutya 4-kor kelt, szombaton is. Nem nagyon, és nem is direkt. Nincs benne szándékosság (még), mint amikor odanyomja a párás/nedves, jéghideg orrát a takaró alól véletlenül kilógó talpad közepéhez, csak már elkezd nyekeregni, mozgolódni, rágni valamit, és te a szelíd csócsálásra emelgeted ólomnehéz…
A szeptemberrel megjöttek az első esős napok, a GTV pedig továbbra is a parkoló üde színfoltjaként gurította le magáról a ráhullott párát. Büszke voltam rá, hogy a kismillió Astra, Skoda és 3-as BMW országában egy ilyen különlegesség áll a parkolóban, és ráadásul az enyém. Mégis sajnáltam, ahogy ott…