Fáj mindkét kezem, égnek a szemeim, és a reggeli ébredés után is kómás vagyok. Mondtam is Ancsinak, hogy úgy érzem magam, mint aki teleportált: becsuktam a szemem este, reggel pedig kinyitottam, és a kettő közt mint ha nem telt volna el az a 12 óra. Tisztára mint az egyetemen. Olyan régen políroztam utoljára autót, hogy már el is felejtettem, mivel jár. 

A polírozás vége (spoiler)

Valahol ez is egy bekattanásom, hogy azon túl, hogy benzinvérű vagyok, még legyen is szép az autóm. De nem csak úgy, mint a legtöbb embernek, hogy hát "ahhoz képest" szép. Tudjátok, hogy "ahhoz képest hogy 20 éves" vagy "ahhoz képest hogy ez vagy az a márka" szép. De ezek nem szépek, csak a gazdájuknak, mert hát mindenki akarja szeretni azt az üszkös romot, amit hajt. Én viszont úgy szeretem látni a 15-20 éves autóimat, ahogy azok kinéztek új korukban, kis túlzással. Nyilván harci sérüléseket nem lehet eltakarni, de sok minden javítható, szépíthető, a fényezés például ilyen.

Voltak hibák és karcok az Alfán

Történt anno az első balesetem a Skodámmal, amit meg is írtam nektek. Gondoltam - mikor már lakatolták - hogy az autó elejét úgyis színre kell fújni, akkor mi lenne, ha felpolíroznák az egész autót a Feriék? Tudjuk ugye, hogy minden autószerelő Feri. Pontosan emlékszem az átadásra. Feri hívott valamikor, egy szürke februári kedd estén, telefonon, úgy este 7 óra magasságában, hogy akkor MOST kellene mennem a kocsiért. Baromi nehéz napom volt, fáradt is voltam, így hát indítványoztam - csak úgy burkoltan -, hogy nekem ráér ám másnap reggel is, de Feri hajthatatlan volt, mert kellett neki a hely a műhelyben. Oké, megyek akkor, este 9-re...

Mikor odaértem, még csak akkor csavarozta fel Feri a motorháztetőt, a segédje meg még akkor polírozta a kocsit. Félhomály volt erősen, sőt, annál kicsit sötétebb. Akkor még a semminél is kevesebbet értettem a polírozáshoz, de azt azért sejtettem, hogy sötétben polírozni nem éppen szakszerű. Ekkor ismét elmondtam a mesternek, hogy nekem TÉNYLEG baromira ráér ám reggel is, de ekkor Feri lecsapta a felcsavarozott új, frissen fényezett géptetőt, hogy kész. Én szemben álltam a kocsival, a motorháztető bal oldalán fél centi hézag volt, a jobb oldalán pedig nulla. Konkrétan összeért egy ponton a motorháztető és a sárvédő két széle és csiszolták egymást. Amikor kérdőre vontam Ferit, kezdte a "Próbálnál meg te utángyártott lemezből..." és a "...majd összeérik!" kifogásközhelyekkel ellátott mondatot. Fáradt voltam, és elcsigázott. Túl régóta (akkor már 2 hónapja) állt a műhelyben a Skoda, túl sok pénzem ment már rá, és nagyon magam mögött akartam hagyni az egész szituációt vaddisznóstul, lakatosostul, kurvasokbakerülésestül, mindenestül. Átvettem, haladjunk.

Ez a Suzuki volt az első autó, amit políroztam. A piros hálás szín

Ilyenkor amúgy mindig az van bennem, amikor valaki felteszi a "minek vettem át így?" kérdést, hogy mit csináltak volna vele szakembörök, ha azt mondom, javítsák ki? Ha eleve nem képesek minőségi munkára, lehet fogóval meg kalapáccsal hajtogatnak még rajta valamit, aztán csak még rosszabb lesz. Ilyenkor egyszerűen csak nem megyek oda többet. Lett is azóta másik lakatosom, aki lényegesen ügyesebb, de sokkal lustább. Szóval átvettem a Skodát és használni kezdtem. Csak néhány kocsimosással később tűnt fel, hogy amikor rásüt a nap, akkor furcsán, amolyan "oszloposan" törik rajta a fény. Később tudtam csak meg, hogy ezeket hologramoknak hívják a polírozós szakmában. Ezek tulajdonképpen karcok, amiket a rosszul használt polírozógép csinál, és sok egyforma karcból alkotnak mintát.

Hologramok egy autó fényezésén (nem én voltam!)

Aztán rá másfél évre eladtam a Skodát. Hozzám méltóan már ráköltöttem egy kerek kosár pénzt az új lakatosomnál, hogy kijavítsa az előző hibáit, mert nekem ég a pofám szarul eladni a kocsimat. Addigra már enyhe rozsda is megjelent ott, ahol a motorháztető és a sárvédő csiszolta egymást. Én nem szeretem nem-felvenni a telefon, meg bujkálni. Sőt, azt sem szeretem, ha valaki eljön megnézni az autómat, és csalódnia kell. Egy autó legyen rendben, ahogy kell. Nem csak eladáskor/megvételkor, hanem mindig. Hosszú kálvária után lett a Seatom, ami egy jó autó volt, de nagyon csúnya fényezéssel. Van az autómosós kefe, az a fanyelű, kék vagy piros sörtével, amit betiltanék szívem szerint, vagy fagyott ponttyal pofoznám, aki olyannal mossa az autóját. Az még hagyján, hogy a fa nyelével óvatlanul is oda lehet verni a festésnek minden mosás alkalmával, de az a kemény kefesörte szépen szétkaristolja fényezést, jó mélyen. Hát ilyen karistokkal volt tele a Seat fekete fényezése, amikor megvettem.

Voltak hibák anno a Seat fényezésén

Már használtam egy fél éve, mikor pont tavaszodott 2015-ben, és szöget ütött a fejembe megint ez a polírozás téma. Rengeteget fórumoztam nálam profibbakkal, hogyan is megy ez, mi a különbség a wax és a polír között, hogyan érdemes ezt otthon, házilag. Az hamar kiderült, hogy a környékemen elérhető "10.000 forintos polír" kontár munka, hiszen a profi paszták, kendők, gépek árát nem lehet vele kitermelni. Ráadásul a sötét színek - pláne a fekete - az kényes, mert minden meglátszik rajta. Ordít az összes hiba, fénytörés, ha rosszul csinálod. És hogyan kell jól csinálni? Egyszerű volt a válasz, baromi lassan és türelmesen, alacsony fordulaton. Ezért tart egy fekete kocsi felfényesítése számomra nettó 24 munkaórát, mert minden karcnak ki kell jönnie, és egy kis hologram sem fér bele. Persze, profibb gépekkel, egy jól felszerelt műhelyben, vagy puruttyább igényszinttel meglehetne 12 óra alatt is, de én nem ilyen vagyok. A polírozás tehát kényszerből jött az életembe hobbinak, mert nem volt normális szakember, ahogyan sok más szakmában sincs. Vagy magamnak csinálom meg szépen, vagy nem lesz szépen megcsinálva. Ezt a világot éljük. Meglepetésemre gyönyörű lett a Seat. Mint az új, amit most gurítottam ki a szalonból. Akkor volt 14 éves.

Kész a Seat, és még négy év után is ilyen szép :)

Így esett ,hogy idén is kitaláltam, hogy megpolírozom az Alfát. A mostani 3 napos hosszú hétvégémből csináltam négy naposat, hogy ne kelljen rohanni. Azért kétszer 12 órában nagyon küzdelmes ez a munka, és az utolsó pár órában a fáradtságtól már nem lehet precízen dolgozni. Ráadásul a nagy teljesítményű lámpák híján a szabadban kell csinálni. Árnyékban megpolírozni, autót megforgatni, napon megnézni, aztán visszaforgatni, és újra csinálni ha nem lett jó. Történik ugyanis, hogy csak az erős fényben látszanak a legapróbb hibák. Ami árnyékban szép, az a napon ordító hologram tenger. Mindeközben a polírozás a világ egyik legunalmasabb munkája, őrületes végeredménnyel. Egyenletes mozdulatok, gépzúgás, monoton tevékenység órákon át, de a csoda miatt megéri, amit a munka végeztével láthat egy autórajongó ember.

Megéri a sok földön térdelés, a napégések az arcomon és a karomon, a kipirosodott, égő szemek, és a fájó derék.

Nem csak a látvány, hanem a közösségi élmény is, hogy megnézik, és ez független attól, hogy egy Alfa Romeoról beszélünk most, ami önmagában is feltűnő, mert a hétköznapi Seatot is megnézik. Ha átbámulnak a szembejövő kocsiból, hízik az ember mája. Vagy amikor odajönnek a parkolóban, hogy "Új?", és a ledöbbent arcuk, mikor megmondod, hogy tizensok éves. Vagy csak odajönnek beszélgetni vadidegenek, hogy nekik is volt ilyen, és hogy szerették. Kicsit úgy érzik az övék is ilyen volt, mindketten örülünk. 

Vannak stílusok az autófényezésben és optikai tuningban, amik messziről kerülik a fényes felületeket, mondván, hogy abból sok van. Nem tudom miért mondják, hiszen én a parkolóban alig látok olyan autót, aminek gondos gazdája van, de ha valakinek jól esik, hogy rengeteg munkával lerohaszt egy kocsit, joga van hozzá, csak nekem vérzik a magam szíve egy kicsit. Számomra sosem lesz szebb egy csillogó kaszninál, a maga természetes közegében.

Ne felejts el lájkolni minket Facebookon, követni Instagramon.

Legújabb cikkünket olvastad már?