Eszembe jutott néhány keresetlen gondolat arról, hogy milyen tévhitek élnek a fejekben, amikor az emberek használt autót vásárolnak. Nem is a vásárlás az igazi fekete leves, hiszen már mindannyian mantrázzátok, hogy állapotot veszünk illetve japán benzines vagy 1.9 TDI a tuti. Mégis, essen néhány keresetlen gondolat arról, hogy mivel jár fenntartani egy ennyi idős autót, ha nem betegágy.

Először is, az autó tré lesz, mert használt. Ezt fogadd el, hogy valami tutira gané lesz rajta. Az autó jó állapota egy hitel, amit te – és az előző gazdák – szépen lelaknak. Mint a feltöltős simkártya a telefonban, néha rakni kell bele pénzt, hogy lehessen használni. A világ legjobb autóit a kétezres évek elején lehetett kapni, nem véletlen, hogy még mindig annyi fut belőlük. Őszinte leszek, engem sokkal inkább kerülgetne a fejfájás egy mai új autótól, mint egy 20 évestől. Várni a márkaszervizre, ülni a kicsempézett várókban, amíg felboncolják a garis kocsimat. Vagy ha több napig tart, egy kettővel szarabb csereautóban szottyadni. Rettegni egy kavicsfelverődéstől, vagy hogy valami paraszt rányitja az ajtót a dagadt seggével a parkolóban. Ha meg lejárt a gari rettegni, hogy az agyonbonyolított technikában valami 1 centis basz elromlik, és akkor lehet a komplett motort cserélni. Köszönöm, maradok a 20 évesnél.

Csak el kell fogadni, hogy pénzbe kerül, és ha nem vigyázol, sokba. Megspórolhatsz egy szemmel látható összeget, ha van egy garázsod, némi autószerelési ismereted, és a szervizeknek egy részét legalább magad is el tudod végezni. Mindig mondom, hogy az az igazi úr, aki szerelőhöz hordja a kocsiját. Jól jön az alkatrészes kedvezmény, de igazából az is jó, ha kisebb alkatrész webshopokban vásárolsz. Ott ugyanannyi teliáron az alkatrész, mint a többieknél a kisírt kedvezménnyel. Ha belegondolok mit feszültem rajta még 5 éve, hogy valaki unix kártyájára tudjak alkatrészt kihozni, ma meg már csak röhögök akkori önmagamon. Nos, a szerelőt megspóroltad, máris kb fele a javítási költség. Persze ez egy ideig el fog menni arra, hogy szerszámokat veszel, de azokat többnyire csak egyszer kell megvenni. Ha összeállt a műhely, sínen vagy.

Szokj hozzá, hogy bizonyos nem kopó alkatrészeket nem kapsz, sehol, pénzért sem. Annyi embernek fogsz könyörögni és kiskutya szemekkel nézni, hogy egy piros lámpás koldus csak tanulhatna tőled. Fiává fogad a bontós, meg az esztergályos. Fejből tudsz legalább 3 motor és váltó felújítót, és simán tegeződtök a fényezővel. Éjszakánként elalvás előtt még végig kell futni az ebayen a találati listát a kritikus alkatrészekért.

És mindezt miért csinálod? Nem, nem csak azért mert nincs pénzed új autóra, és nem is azért mert nem akartál hitelre kocsit. Szereted a büszkeséget, hogy te életben tudod tartani az öreg vasat. Sőt, szinte új állapotában! - a félmillió kilométer ellenére! Az a büszke vigyor az arcodon a márkatársak találkozóján, hogy te megvetted a kocsihoz azt, amit a többség spúr. Lehet élni az a patent vagy ez a díszléc nélkül, de nem érdemes. Te bezzeg megvetted nyolcvanezerért egy álmos hajnalon attól a litvántól a neten, így neked megvan, ami másnak nincs, és ez az érzés megéri, hogy véresre kúsztad a térded a szakik előtt.

Ettől lesz lelke az autónak, hogy ott szoptál azzal a berohadt csavarral a futóműben az aknában egy hideg téli éjszakán, míg más a Natgeot bambulta az asszonnyal otthon. A nők ezt nem értik, max elfogadják. Ha neked olyan van, aki elfogadja, baromi szerencsés vagy.

Mindez teljesen márkafüggetlen. Könyörögtem spanyol bácsiknak, hogy legyen a Seatomba új szivacs a vezetőülésbe a kiszakadt régi helyett, véresre guvadt szemekkel lestem az ebayt éjjel-nappal, hogy találjak legalább egy kicsit kevésbé szarabb állapotú Pierburg 2B5 karburátort a Volvomba, mint amilyen az enyém.

Sosem gondoltam volna, hogy ismerni fogok japán (!!!) webshopokat, mert az olasz (!!!) kocsimhoz bizonyos alkatrészeket már csak ott találok meg.

Most éppen szilent felújítókat böngészek, hogy a motortartó bakokat majd felújíttathassam a Fülesben, ugyanis darabja újan 80.000 Ft és 4 van belőle.

De a nap vége az mindig jó. Minden szerelés, minden helyére bepattintott díszléc, minden beszakadt köröm és fájós derék végén ott az öröm, hogy beülsz, becsukod az ajtót, indítasz, és a kocsid már egyel szebben röcög, egyel szebben csillog, egyel kisimultabb, mint eddig. Ezt az elégedettséget az arcodon senki sem fogja érteni az olyan megszállott hülyéken kívül, mint akik olyanok, mint te.