Sokan szerettük az első körlámpás zsigulikat, még többen a kockát. Azt azonban kevesen tudják, hogy éppen ma 50 éves az első 2101, így meg is emlékezünk erről a kiváló típusról, aminek néhány példánya a ami napig jelen van az utakon.
Az első zsigulik 1970. április 19-én gurultak le a gyártósor szalagjairól, és 22-én már be is mutatták őket Lenin 100. születésnapja alkalmából. A Fiat 124 licensz alapján (de számos ponton módosítva) gyártott 2101 nagy népszerűségnek örvendett a szocialista országokban, pedig a legendával ellentétben sosem tartalmazott Fiat alkatrészeket. Nem volt kimondottan olcsó, de strapabíró, igénytelen autónak számított, így sokan szerették. Megjárta a presztízs minden lépcsőjét egészen onnan, hogy császár kocsinak számított, a lefosott dinnyés állapoton át, a megbecsült veteránig. A piros zsigulira pedig kiemelten pályázott egy népcsoport :) Sokaknak volt családi autó, és első kamaszkori kocsi is. Még jómagam is egy ilyennel tettem meg az első kilométereket 17 évesen, friss jogosítvánnyal.
Ha sikerült valahogy a rozsdásodást elkerülni, a végtelenségig életben tartható volt. Előbbi azonban nem volt egyszerű, mert sokszor éjszakánként nem lehetett aludni, olyan hangosan csámcsogott rajta a vasoxid. Bontott alkatrész szinte mindenből volt, és az ukrán utángyártott alkatrészekből még egész jó volt az ellátottság nagyjából a 2010-es évek elejéig. Ezt követően az utángyártott alkatrészek minősége nagyon leromlott, némelyik alkatrész teljesen alkalmatlan volt már a beépítésre is. A gyári, orosz, zsírpapíros alkatrészek (pláne a kaszni elemek) pedig aranyárban mennek.
A ladázás jó hobbi volt mindig is azoknak, akik szerettek bütykölni, mert kellett, főleg a későbbi kocka ladákat. Az évekkel párhuzamosan ugyanis a gyártásminőség is romlani kezdett. Az orosz gyártósorokat nem sűrűn újították fel, ha pontatlanabb lett egy szerszám, akkor ugrottak egy számot az alkatrész nevében. Így például egy motorépítő pontosan tudja mi a különbség egy "B" -s és egy "K"-s motorblokk között. A Lada Baráti Kör weboldalán a mai napig számos műszaki cikk található, a segítőkész, élénk fóruméletről nem is beszélve. Ha sikerült jóra megcsinálni, vezetni is nagyon jó volt a zsigulit. Közvetlen gázreakció, hátsókerék hajtás, és a hangszigetelés hiánya miatt sportos hang jellemezte.
A keleti blokk tuning kultúrájából is jelentős szeletet hasított ki a Lada, főleg tőlünk keletebbre. Azonban idehaza sem volt ritka a zsugormotoros, nagy felnis,vágott rugós, koppány vagy paragi kipufogós, Reményik-sportkormányos, mindenféle neon színekben pompázó zsiguli. A rally sikerekről nem is beszélve, valamint emlékezzünk meg a legendás VFTS-ről is. Mindenki kötődik hát így vagy úgy a zsigulihoz. Egy kicsit sajnálni fogom, hogy a Z generációnak ez már csak egy - mai kor autóihoz mérten - hangos, benzinszagú, nehezen vezethető gépezet lesz a múltból.
Aki rajong a márkáért, az nem a hibáiért, hanem annak ellenére is szerette, és szereti is a mai napig. Szívesen gondolok vissza az együtt töltött évekre, még akkor is, ha élénken él bennem az emlék a hóban szelephézag állításról is. 50 éves lett a zsiguli, és a világ egy szegényebb hely lesz, ahogy egyre fogynak.
