Születnek időről időre a cikkek, hogy hol, mikor és legfőképpen miért mérnek a rend őrei. Meg van magyarázva, hogy ez miért jó, és te szépen lenyeled a bírságot, hiszen szabálytalan voltál. Jogos-e és hogy mi a filozófia mögötte? - ezt fogjuk most felgöngyölíteni.
A haladás az ember alapvető vágya, mióta az evolúció megteremtette. Onnantól kezdve, hogy lehet kicsit gyorsabban haladni a mostaninál, egyből élt is vele. Az első kerékpárok például még amolyan Frédi és Béni üzemmódban működtek, csak két kerék, és semmi pedálos-láncos-váltós huncutság. Azonban még így is jó volt, hiszen tudta vinni a terhet, meg egy enyhébb lejtőn már nem a cipő talpa kopott. Aztán persze jöttek a gőzgépek, meg a többi, ismeri mindenki. Elég az hozzá, hogy az embernek faji sajátossága, hogy gyorsabban akar haladni, és nem ér rá megvárni az evolúciót, hogy szárnyai legyenek, vagy gyorsabb haladásra képes izomzata.
Nem is olyan régen még extra volt az autó egy ember életében, nem osztották ám azt mindenkinek, pláne nem ingyen. Be kellett fizetni pár éves jövedelmét a Merkúrnál, aztán várni éveket az autóra. A kedves polgár annyira ki volt éhezve az átadásnál már a gépkocsira, hogy még az sem annyira zavarta, ha nem olyan színű, vagy egy kicsit meg van zúzva valamelyik sarka. Mindegy, csak mehessünk már. De nem ám csak úgy ész nélkül! Megvigyázott vasak voltak ezek, mint az ünneplős cipő. Csak alkalomadtán használták, amúgy meg ott volt a fasza camping bicikli munkába járni. Mégis, ha úgy hozta az élet, jó volt néha meghajtani a családi ezerkettest, vagy ami volt. Kitenni a könyököt, nagy gáz, aztán had forogjon! Császár dolog volt ez, ünnep minden autósnak. Még ha utána a fél kocsit ki is kellett cserélni.
Végül pedig itt van a mai kor embere, akinek annyi autó jut, hogy ha csak kettőt birtokol, akkor az már csöves. Kell egy munkás, meg uras autó, tudniillik. Valaki úgy gyűjti a kertjében az Alfa Romeokat, mint ha nem lenne holnap. Hiszen pár százezer forintot mindenki össze tud kaparni egy kis mókára, és talán többet is ad, mint egy hét a balcsin. Valljuk be, az a baj, hogy akármennyire is törekednek az autógyártók rá, ezek a vasak annyira nem akarnak elromlani 10 év után, de még 20 év után sem. Persze, letörik pár csetresz, meg ki kell cserélni ezt-azt, de mennek. Amíg olaj van benne, a motor nem áll meg. Így hát túlkínálat alakult ki, hiszen a régieket nem kell leadni a bontóba, az újabbakat meg úgy hozzák a nepperek, mint ha muszáj lenne.
Elvárás is a mai világban, hogy legyen autód, hiszen menni kell.
Oviba a gyerekért, munkába 30km-t oda, meg vissza, átugrani a Tibikéhez, elmenni a csajodért. Szóval kell. Ehhez még az is hozzájön, hogy 20 éve a nagy turbósítás után viszonylag kevés autó van ma 150 lóerő alatt. Adsz egy kis gázt, és már repül, mi pedig szeretjük az alacsony fordulatról húzást (még ha azzal haza is vágjuk a motort).
Aztán jönnek a politikusok, akiket még mindig nem sikerült lámpavasra húzni, nem is érdekel az már minket. Kellene az adóforint, hiszen abból lesz majd zsíros biznisz. Persze nem nekünk, jó esetben bemehetünk majd abba a művelődési házba, meg sétálhatunk azon a viacoloron, amit a haver/sógor/koma cége csinált. Ennyi jut. Alapvetően, ha csak a sebességet akarnák mérni, elsodorná őket a népharag, ezért jön a marketing. Mondanak valamit, varázspor, és nekik mindegy is, hogy elhiszed-e, de ki van mondva. Jelen esetben az, hogy több a baleset, ha gyorshajtasz. Még igaz is lehetne, de ezzel mi nem törődünk, amíg nincs baleset. Menni, csak haladni. Menjen már az anyjába előlem ez a traktoros, vagy az a biciklis! Kívánja az autó is a menést, hiszen egy alap Swift is erős, én meg élvezem, hogy kívánja. Aztán jön a csekk, és beszedik a pénzt. A világ egyre gyorsul, és az infrastruktúra nem tud alkalmazkodni hozzá. De azért mielőtt még megépülnének azok a "mágnesutak" vagy ki tuja, mi lesz a jövőben, addig is, beszednek még egy kis pénzt. Könnyű lóvé ez, nem kell üldözni, meg kint állni az elsőben, vitatkozni az út szélén. Csak horpaszt a jagelló egyet a szolgálati Vitarában, neked meg majd postán küldik a csekket. Még reklamálni sincs hol!
Mert akinek autója van, annak jól megy.
Na jó, jobban megy, mint annak, akinek nincs. Mellesleg kinek nincs ma már autója? Max annak, aki nem akar. És ha meg bírod tankolni, le bírod szervizelni, akkor férjen bele az a csekk is, még ha az evolúcióból fakadó természetedért jön is a bírság. Hiszen nem halt meg senki, nem veszélyeztettél senkit, csak elkented a kedvenc egyenesedben. Őszintén szólva, aki autózik, az ne háborodjon fel ha megbüntetik. Kalkulálja bele, hogy évente X összeg elmegy büntetésre. A kamionsofőrök ezt már pontosan tudják.
Aztán amúgy meg hol mész gyorsan? Nem a 130 helyett 200-ért büntetik a többséget, hanem a városokban a 30 km/h helyett 36-ért. És ha így van, minek járunk autóval? Mert ez sem az már mint régen, hogy szabad az út, és miénk a világ. Az autózás ma dugóban állásból, traffipaxtól rettegésből, drága fenntartási költségekből, és folyamatos parkolóhely keresésből áll. Inkább keress munkát a környékeden egy kicsit kevesebb pénzért autózás helyett, vagy ülj fel a vonatra, ha el tudod engedni azt, hogy kispolgárként gondolj magadra. Mert ha jól megy, akkor mindig megjelenik néhány hatóság, hogy mindegyik levámolhasson egy kis pénzzel illeték, adó, vagy büntetés formájában. Az autósoknál ezt nav-nak, műszaki vizsgának, traffipaxnak, és gépjárműadónak hívják. Kell ez neked? Inkább ülj egy taxiba. Senki sem fog leköpni érte.
