az autós blog és podcast

A fél vesémet egy fényezőért!

2021. október 15. - GTV1986

Nem ritka eset, hogy az embernek lökhárítót kell fényeztetni (festetni), hiszen ez az egyik legkönnyebben sérülő alkatrésze a kocsinak. Persze már műanyag, ami törik, illetve festett is, hogy ne ússzuk meg egy szerű cserével. Korrajz következik napjaink szakember hiányáról, avagy szalmából egeret, csukott szemmel, félkézzel.

 

Reccs - hallottam meg a hangot azon a vasárnapi késő délutánon, amikor kimentem a garázsba kicserélni az autót. De előtte még szép nap volt, így a GTV-vel látogattunk el a rokonokhoz, mert a sárguló tájban az olasz benzinmotor hangjának nincsen párja. Majd az öncélú élvezkedés lecsengésével - mintegy visszatérvén a hétköznapokhoz - elmentem a garázsba, hogy pihenőre tegyem a sportkocsit, és használatba vegyem a takarékosabb, csendesebb, kényelmesebb dízel autómat, a Fülest. Elfordítom a kulcsot, az elalvó kontroll lámpák után életre kel az 5 henger, és és én rakok egy hátramentet a hatalmas vas bő maroknyi váltógombján keresztül, s az 5 méternyi test megindul kifelé a szűk és méltatlan odúból. Nem jön ki egy ipszilonból, hogy félre álljak, sosem jött ki. A fáradtság azonban elhiteti az emberrel, hogy mindenben van még egy kicsi, hogy még pont beférek, még pont kiadja, hogy ne kelljen fölös manővereket csinálni. Az eszemmel tudtam, hogy sosem adja ki egy ipszilonból, de most mégis adtam egy gázförccsöt, elfér az. Reccs - jelezte felém az autó, hogy a garázs salétromos fala és gyöngyházra fényezett lökhárító jobb sarkának találkozása által kiadott segélykiáltás talán elég lesz, hogy felébresszen, bármennyire is hittem, hogy kiadja, de nem adta ki. 

20210905_114215.jpg

Csúf sebet ejtettem, ezt azonnal tudtam, hogy hátra sétáltam felmérni a kárt, és azt is tudtam, hogy ezt már nem polírozom ki. Jó - nyugtattam magam - amúgy is volt már a lökhárítón pár pókhálós repedés, ami hűen árulkodott róla, hogy már az előző gazdáknak sem adta ki, többször sem, és hát a lökhárító amúgy is azért van, hogy megvédje az autó drágább elemeit a kártól, így nincs mit tenni, most jött el az ideje, hogy felhívjam a lakatost. Lökhárítót fényezni nem volt túlzottan drága dolog régebben, egy tízesből meg is volt, de talán 20-ért ment legutóbb, mikor ilyesmit csináltattam. A lakatosok/fényezők szeretik ezt, mert csak hamar lekapják, letüsszentik és mehet vissza az autóra, aztán lehet is a kasszákhoz fáradni. Nem kell holmi lemezekkel bajlódni, meg rozsdát köszörülni. Éppen ezért kicsit meglepett, amikor a lakatosom elkezdte húzni a száját a gyöngyház szó hallatán, de azért csak elvállalta. Vonakodva bár, de a gyöngyház szó kiváltotta belőle, hogy kettes szorzóval fussunk neki a javításnak, ámde mit volt mit tenni, ha szép autóval szeretnék járni, akkor akceptálnom kell a 40.000 forintos ajánlatot. Bevallom aggódtam egy kicsit, miután átadtam a kocsit.

Azzurro Nuvola. Az olaszoknak mindig volt stílusérzékük, még akkor is, amikor egy egyszerű fényezésnek kell nevet adni. Igen tudom, más márkák marketing osztálya is belecsempészi a misztikusságot a színek nevébe, de az azzurro nuvola még mindig szebben hangzik, mint a midnight blue. Olasz nyelven mondani bármit, az mindig olyan, mint ha épp Eros Ramazzottival ráznál kezet. De nem csak a névadásban akartak különlegesek lenni az olaszok, ó nem! Ők olyan színeket kevertek ki, amik hűek voltak a nevükhöz. Különleges lett, annyira, hogy 20 év múlva az összes fényező elhajt, ha meghallja az adott festék feldolgozásának technikáját. Ezért mondom mindig, hogy az Alfa Romeo egy prémium autó, mert ennek még a fényezésében is több tudomány van, mint egy kályhaezüst bármi másban. Szóval azzurro nuvola, ezt a színt kapta a gyárban a kocsim. Ha rásüt a nap, égszínkék, ha nem süt a nap, akkor bronzos és zöldes a színe. Tudniillik a festék nagyobbik része - meglepő módon - sárga. Ez a sárga elem tartalmazza a gyöngyház pigmenteket, majd ehhez jön még kék, illetve egy pici fekete, és ha kikevertük a megfelelő arányú nedűt, akkor felfújása előtt még egy fehér alapozót is alá kell fújni. De nem akár milyet! Csakis a gyárit. Mindezek mellé hozzájön az is, hogy sok múlik a fényező mesteren, ugyanis nem mindegy, hogy milyen irányban állnak majd a pigmentek a felületen, mert az sem árt, ha az érkező napfény hatására a szomszédos elemekkel együtt váltja a színét a frissen kezelt elem is. Azzurro Nuvola, a szín, amely a fél vesémet kérte.

Eltelt egy hét és a lakatos hívott, hogy kész az autó. Nem éreztem azt a sugárzó magabiztosságot a hangján, amit ilyenkor szoktam. Ugyanis egy vállalkozó mindig örül, ha letehet egy projektet, mert akkor az azt jelenti, hogy vége a küzdésnek, jöhet a fizetés, a jól megérdemelt jutalom. De ezúttal néminemű dünnyögés után hozzátette azt is, hogy azért menjek át és nézem meg, mielőtt összerakja. Összeszorult a torkom, hogy itt most a drága pénzért megvásárolt festék elkótyavetyéléséről lehet szó, így munka után azonnal átmentem megnézni az autót. 

20210928_175245.jpg

Na most, a látvány az számomra nehezen szavakba önthető, ugyanis a végeredményt leginkább úgy tudnám leírni, hogy önálló életet élt. Bár az a festék került a lökhárítóra, ami oda való, mégis, elütött a színe, de úgy furcsán. Hátulról egész elfogadható volt, de a két oldala, az fájóan elütött a szomszédos elemtől. Aztán a színét sem váltotta, ugyanis amikor elmentem az autóért már bőven este 6 óra elmúlt, a nap épp ment lefelé, a fényezés pedig felvette a bronzos zöldes színt, viszont a lökhárító az dacosan úgy gondolta, hogy ő bizony kék marad. Előkerült a fényező is, aki ha azt az erőt a fényezésre fordította volna, amit a kifogás szótár szó szerinti felmondására, akkor valószínű jó lett volna az autóm elsőre is. Először mentegetőzött, hogy az én autóm kopott. Az én kocsim? Ennél kevés nagyobb sértést tudott volna nekem szánni, de én elegánsan csak megkértem, hogy akkor polírozza össze. Minek után felismerte, hogy nem egy - az autójához - teljesen hülye tulajdonossal van dolga, taktikát váltott. Onnantól mindenki hibás volt, csak ő nem. Hogy a festék, ilyen egy szar színt! Hogy ő előre megmondta, hogy ezt nem kéne elvállalni! Hogy a lakatos volt a hanyag, mert nem adta oda neki egész autót, csak a lökhárítót! Nem szeretem ezt a fajta hozzáállást. Egy szakember, ha valamit elvállal, akkor azt igen is teljesítse! Ha pedig nem tudja, hát kérjen elnézést, hogy túlbecsülte a saját képességeit, majd fizetség nélkül távozzon. Vissza is küldtem a kocsit hozzá, hogy addig csinálja, amíg nem lesz jó.

20210928_180202.jpg

Persze nem lett jó másodjára sem, így 30.000 forinttal szegényebben ott álltam a kocsimmal, hogy már nem sérült, csak csúnya. El voltam keseredve, utáltam járni vele. Folyton azon járt az eszem, hogy ránéznek a kocsimra, és azt gondolják, hogy: "Milyen fura! A csávó autóján a lökös le van fújva, de mégis csúnyán elüt a színe." Aki ismer azt tudja, hogy nekem mindig szép autóim voltak. Én vagyok az, aki ha meghirdeti az autóját, akkor ajánlani szokták, hogy na, ezt érdemes megnézni, mert biztosan szép lesz. Mint az új - ez a mérce, és nehéz is teljesíteni sokszor. 

Az egyetlen helyre fordultam, ahol megértik a problémámat: az alfás fórumokhoz. Mert egy alfás problémáját csak egy másik másik alfás érti meg. Mások egy kárörvendő megjegyzéssel hajtanak el, hogy kellett nekem #szarolasz-t venni, mert ha olasz, akkor az a kocsi csak szar lehet. Azért a Ferrari az mindenkinek kéne, az már annyira drága, hogy ha szar is jó. Viszont azt csak egy Alfás érti, hogy hát egy alfa bizony akkor szép, ha teljes fényében ragyog. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy ki ismer olyan fényezőt, aki meg tudja fújni szépen azt a lökhárítót, hogy az szép is legyen, akkor tőlük sem kaptam ezúttal egyértelmű támogatást. Az emberi természet ilyen, különlegesek akarunk lenni, de lehetőleg kis szerencse folytán, és olcsón. Legyen szép autónk, de ne kelljen rá költeni. Egy alfás ettől csak annyiban különbözik, hogy tudja, hogy költeni kell rá, de lehetőleg ne sokat. 

Végül az Alfás körökből lett egy fényező, aki elvállalta. Szokás mondani, hogy van az olcsó-jó-gyors szolgáltatás és ebből kettőt lehet választani. Ezúttal az utóbbi kettőre szavaztam, ugyanis amikor meghallottam, hogy a lökhárító fújása 80.000 forint lesz, akkor kicsit leültem. Tudniillik a festék decije 10.000 Ft, és hát egy-két deci az már pálinkából sem számít manapság nagyon soknak, nem hogy egy bazinagy műanyag lefestéséhez elegendőnek, így kellett is belőle mindjárt 3-4 deci. És akkor még munkadíj, meg szerelési költség, ugye. Mindegy, lesütöm a szemem, oda se nézek, csak csináljátok. Csak legyen végre kész, legyen végre a meglévőtől kettővel jobb, és én elfogadom. Kettő hét után kaptam vissza és bevallom, szép lett. Kicsit sem üt el, pedig abban egyeztük meg, hogy ők sem ígérik, hogy 100%-os lesz, de mégis meglett úgy, hogy az lett. Persze, voltak apróbb hibák. Ahogy a szobafestőnek a falcsiszolás, a kőművesnek az anyagcipelés, így a fényezőnek a maszkolás a mumus. Nem sikerült mindent tökéletesen kitakarni és egy-egy festékpöttyöt találtam nem odaillő helyeken. Ugyanakkor ez legyen a legkevesebb, mert amivel megbíztam őket, abban derekasan helyt álltak. 

Hazafelé már csak egy jó Eros Ramazzotti kellett a spotifyon, és az 5 méterhez dukáló 5 hengeres motor csendesen mormogva röpített hazafelé, miközben azon töprengtem, hogy mennyibe is kerül most a kifli?

A Körlámpa már podcast formájában is elérhető. Hallgassátok ti is Spotifyon, vagy az iPhone és Android telefonok saját podcast applikációiban. Vagy csak kattintsatok az alábbi hivatkozásra. 

Ne felejts el lájkolni minket Facebookon, követni Instagramon.

Legújabb cikkünket olvastad már?

A bejegyzés trackback címe:

https://korlampa.blog.hu/api/trackback/id/tr816722186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása