Unom a telet, az az igazság. Tudom, közhelyes vagyok, mert mindenki unja, főleg hó nélkül. A hobbiautósnak azonban külön fáj a tél, mivel féltett kincseinket nem vesszük elő a takony időben. Elvileg ilyenkor javítunk, felújítunk, közben pedig csak kínlódunk és igyekszünk legalább fenntartani a jó állapotot, ha már javítani nem állunk neki inkább mégse. Ugyan ki akar hideg vasakat fogdosni a műhelyben télen, amikor a nappali kellemes melegéből is szemlélhetjük a kinti zord, szürke és depresszív időt?
Sajnos kevés idő jutott ezen a télen arra, hogy zörgessem a szerszámokat a műhelyben. Elég volt a nyomasztása egy egyre közelebbé váló költözésnek, a munkahelyi gondoknak és az ebből fakadó idő és pénzhiánynak. A GTV mindeközben a garázsban várta, hogy simogassam, szeressem. Hogy felkerüljön rá a gyári Pininfarina logo szett, amiért a fél vesémet adtam el. Hogy végre megoldjam a hidrotőke csattogás problémáját, amivel két éve küzdök. Csavarok, kötések oldódjanak és feszüljenek általam, de én nem mentem és nem oldottam és nem feszítettem. Ha mentem, akkor is csak a leltár pörgött a fejemben, hogy ezt kéne, meg azt... A dombok hegyekké magasodtak a fejem felett, és egyre szorongatóbb volt az árnyékuk.
Két éve nagyjából ilyenkor átgémberedett ujjakkal és deres lehelettel szipogtam, hogy legyen már kész a GTV. A kocsi, amit a szakadék széléről húztam vissza, aminek még kb jutott volna 1-2 hónap egy érettségi bizonyítványát frissen markoló, ecsetfejű, aranykeretes ray-ban napszecsós, feszülő farmeres és trikós, DHL zoknis tatabányai pumpedgabó hasonmás karmai között, hogy recsegve tudathassa az utca népével az egy szem szakadt membránú - de működő - hangszóró, hogy "gucsiganggucsiganggucsigang", ha nem én szurkolom le érte a kiváló magyar valutát, hogy megmentsem a kárhozattól és a küszöbre feltűzőkapcsozott szivárványos ledektől. A megvásárlás után nekem sem jutott sokkal több egy 20km-es próbaútnál, hogy utána letámaszthassam a garázsban.
Teltek a hónapok, én pedig a sokadik hideg vasakat markolós hétvége után már nagyon kellett koncentrálnom, hogy felidézhessem a gétévézést, a veretést, a nagyban levést, a hájlájfot, amit egy ilyen olasz adhat. A hidrotőke vagy más néven szelepemlő amennyire zseniális találmány, annyira pokoli, ha rossz. Feltalálása előtt mindenkinek alap tartozék volt a műhelyben a hézagmérő és igazi jóginak kellett lenni, hogy eltaláld azt a fél millimétert a villáskulccsal, hogy a motor ne kerepeljen, de a szelep se égjen be, és ez még akkor is így maradjon, amikor a kontra anyát ráhúzza. A hidraulikus szelepemlővel ez a hókuszpókusz mind nincs, mert hogy kuss van, meg rendes szelephézag is. Mármint ha jó, és sokáig jó. De amikor nem az, akkor a pokolba kívánod. A sokévnyi olajsár, az alacsonyabb olajnyomás, vagy mindkettő egyszerre előhívja a vasútmunkásokat a motorban. Amikor ilyen századeleji amcsi filmekben a rabok építik a síneket, az megvan? Ugyanaz a hang, csak akár 7000x /perc ütemmel.
Régi kocsiknál így állítottunk szelephézagot
Amikor épp nem a jeges pokolban építettem a kocsit, akkor véresre guvadt szemekkel bújtam az összes általam ismert alkatrész portált. A 16 szelepes motort szeretjük, mert hogy több levegő fér a motorba, meg hozzá bírunk sprickolni még több benzint, amitől elindul a szánk sarka a fülünk felé, hiszen ránk mámor vár. És nem szeretjük a 16 szelepes motort, mert pont kétszer annyi hidrotőke kell bele, mint a 8 szelepesbe. Néhány tekercs DHL zokni ára belemegy a kosárba, mert mi az a 3000-6000Ft, amíg rá nem jössz mennyi az, ha beszorzod tizenhattal. Bevallom kezdett fogyni a büdzsé, pedig azt hittem a nagyon sok pénz is elég egy autót feltámasztani, de nem, az mindig tud egy kicsit még többet kérni. Mint a rendes szerető, aki a zsinórban a negyedik menet után is a farkad után nyúl, hiába nem jön abból már meleg levegő se. De elég az hozzá, hogy behúztam az olcsóbbikat a kurva szelepemelőből. Rendes az autóalkatrész portál, ahol vettem, mert visszamenőleg az összes rendelésemet meg tudom nézni. Érdekes pszichológiai terror ez, de működik, máskülönben nem tudnám most a homlokomat billentyűzetmintásra verni, hogy hogy lehettem olyan hülye, hogy a legolcsóbb Ajusa márkájút húztam be a kosárba, aminek 2208Ft volt darabja. Mégis ki tud minőségi munkát kiadni a kezéből úgy, hogy a munkadarab 2208 Ft, amin már rajta van az áfa, és keresett rajta már a gyártó, legalább egy szállítmányozó és egy értékesítő is?
Mindegy behúztam, beépítettem és bíztam benne, hogy ez most jó lesz. Vajon miért termett ott egy akkor még indokolatlannak tűnő bili pont a kezem mellett? Jött a tavasz, az eufória, és amikor már a kutyák is szagolgatták egymás fenekét párválasztás céljából, akkor én először indító állásba tekertem a slusszkulcsot az Alfában, és a motor felordít, a vasútmunkások pedig őrületes csatakiáltást is rendeztek a kalapálás mellé a motorban, olyan csörömpölés támadt. Oké, majd lesz ez jobb... Nahát, még egy bili! Ki hozza ezeket ide? Főleg, hogy tényleg lett jobb. Először ahogy bemelegedett a motor, a méz és takony szerelemgyerekeként létrehozott Selenia Racing 10w60 szépen elárasztotta az új alkatrészeket a motorban. De azért egy pár darabnak a tizenhatból sosem múlt el a hangja. Ezeket random visszacseréltem a gyári garnitúrából pár darabra, hogy nem is volt az olyan szar. Lassan bili nagyhatalom leszek, de megint kicsit jobb lett. Aztán a fülzsír sűrűségű és mellesleg egy leheletnyi gázadásra szurok feketére égő Selenia olaj kihajítása után a Xado 5w50-től megint kicsit jobb lett.
Jobb, de nem jó. Én viszont először nem akartam tudomást venni a problémáról. Kész a kocsi, vegye ő is most már tudomásul! Végül is, felhúzhatom az ablakot, van klíma a kocsiban, és akkor nem hallom. Vagy ha beleforog a motor a hétezerbe kanyarvadászat közben, ott se számít már. Viszont amikor a Spideres kollégák megjegyzik a közös vonuláson, hogy "Aszt' a motoroddal minden rendben van amúgy?" - az kicsit fáj. "Igen, b****meg, ez így jó! Meg amúgy is ki vagy te?" - gondoltam én, de valójában csak előkotorták az agyam hátsó zugából, hogy nem, ez így baromira nem jó. Eltelt a felújítás óta két év, és rászántam magam, hogy ismét szétszedem az egyébként olajfolyásmentes, és minden más szempontból jól működő motort és kicserélem megint a rohadék hidrotőkét, mind a tizenhatot. Black Friday meg az elköltött családi ház ára utáni topüberfaszaprémium tagság után 6500Ft/db áron behúztam a drágábbikat. Na majd most! A biztonság kedvéért oldalra sandítok nincs-e itt egy fröccsöntött tárgy, ami a barnát meg a sárgát tárolja.
Beépítettem, kékülő ujjakkal, párás lehelettel, mondhatnám volt némi deja vu érzésem. Még hátra van a vezérlés, meg az indítás. Előtte megsimogatom a GTV-t, új olajat kap, és minden csavarmeghúzást egy miatyánk követ, mert az autót szeretni kell.
