2023 van, január, odakint szakad az eső. Az ég úgy be van borulva, hogy az előbb beköszönt egy dementor a dolgozószobám ablakán. Mögöttem csendben nyekereg a 3D nyomtató, miközben ezeket a sorokat írom. Sikerült végre egy fröccsöntött műanyag alkatrészt egész vállalható minőségben nyomtatni, ami - ha nem is nagy, de - siker. Ha belegondolok, hogy 10 éve még azért vekengett a youngtimeres közösség, hogy mennyi műanyag alkatrész van egy új autóban, most meg ugyanezek az emberek a vásárlóim, mert bizonyos műanyag alkatrészeket nem lehet kapni, az ironikus. Ha valamit megtanultunk a műanyagról, az az, hogy törik, esetleg porlad. A 3D nyomtatás meg nem hozza el a világbékét, csak segít áthidalni dolgokat, mert  nyomtatott alkatrész az nem olyan, mint az eredeti. Jó esetben méretpontos, de a felszíne mindig barázdált, mindig törékenyebb és nem fog annyit kibírni. Cserébe nyomtatunk másikat, ha eltörött. 

Az autós újságírás csúcsa nagyjából pont 10 évvel ezelőtt volt. 2010-2013, mint ha tegnap lett volna, mikor kényszerűségből vagy szükségből, esetleg autóbuzériából összeverődött néhány értékes ember a Totalcarnál, hogy autókról írjon. Akkoriban córesz volt, elég keményen. Kifelé jöttünk már a 2008-as (nálunk igazából 2009-es) válságból, de még az elkölthető pénz mennyisége finoman szólva sem volt túl sok. Az autóbuzéria ugyanakkor már nagyon is benne volt ezeknek az újságíróknak a vérében. Gondoljunk csak vissza Winkler Cougarjára, Csik Pontonjára, Pista és Bandi fospisztolyára (ami mellesleg épp most reinkarnálódik), Bazsó Hangyászára. Még Zách Daninak is akadt egy Vespa a garázsban. Voltak tehát bőven érdekes autók, és ehhez fűződő események (pl Faluvégi Farolás).

Aztán mi van ma? Hol vannak ezek az emberek? Pista kiművelte magát autós ikonokból, Csik fekete öves veteránossá érett, aki már nem is maga fújja a kocsibeállón az Alfát, mint anno a rulettkerék Volvot, hanem betolja a lóvét (meg az autót) a megfelelő szakemberekhez, hogy csinálják meg. Amit meg nem tol be, mert nem ér annyit, azokat bütyköli - mondhatni megérkezett. A Bazsóból és a Hangyászból lehetett volna a magyar Ken Block, de nem lett, mert a Hangyász sajnos több kókler autóépítőnél állt, mint amennyit ment. Ehelyett, most épp a tökeit keresi a villany porsche és a heti összefoglalós gopro kamera között. Lehet azt szónokolni, hogy a villanyautó a jövő, mert igazából tényleg az, csak nem az a jövő, amit akartunk, hanem az, amit lenyomtak a torunkon. Winkler már inkább sörözik, Bandi meg nem is ír. Ja, és mindenki más, aki meg szerette a driftet, az már Porschéban ül, of course. 

Ha úgy nézem, mindenki továbbfejlődött valamilyen irányba, akár ezt nevezhetném valamifelé emelkedő pályának is, mégsem érzem azt, hogy ettől sokkal kellemesebb lenne a nyál az autóbuzik szájában. Egyrészt, habár a régiek helyére érkező újak közt vannak tehetségek, egyelőre nem annyira látszik, hogy kiből lesz legenda a végén. Tisztes iparosmunka zajlik, és a saját hulladékot megírni valahogy nem sikerül. Bár a true autórajongó olvasók is kiművelték már magukat, mindenkinek lett a nagy gazdasági fellendülésben a garázsában egy chipelt TDi, vagy egy V6, teljesültek a gyermekkori álmok, minek merengenének autós portálok oldalai előtt ülve unalmas reggeleken? Leginkább akkor miért, ha annyi autóbuzéria sincs ezeken a portálokon, ami legalább az ő garázsuk tartalmát meghaladná? 

Talán ott megy el az egész, hogy jóféle autós újságírás csak akkor volt, amikor a csóróságban néhány jobbra érdemes zseni odakerült ezekhez a portálokhoz. Mert amúgy minek menne valaki autós újságírónak? A jó fizetésért biztos nem. Így meg - hacsak nem egy influencer karrier ugródeszkájának használja valaki az autós médiumokat - a többség úgy ír autókról, hogy egyébként egyetlen idegszálát sem pengeti meg egy-egy kocsi háttere, vagy a benzingőz, vagy az olajsár, vagy mittudomén. Sajnálatos, hogy kis hazánkban az autós újságírás meg autós újságírónak levés, az mindig egy periféria volt, és ebben a perifériában is tartották. Mivel nincs az egészben úgy általánosságban pénz - egyre inkább nincs - úgy olvasunk egyre ritkábban egy érdekes cikket. 

És miért nincs pénz? Mert az internet, a youtube, a tiktok, meg úgy egész médiafogyasztás úgy alakult át, hogy egy-egy gyártónak már nem kell autós médiumokat a tenyerükön hordozniuk ahhoz, hogy eladják a portékáikat. Feldobják a netre, aztán az autós influenszerek, akik mind Vályi Pisták és Bazsó Gáborok (a villanybuzulás előtti) akarnak lenni sorban állnak a legújabb kotláért, hogy letesztelhessék, csak úgy ingyen. 

Igen, mert hogy valaki egymaga pénzt tudjon keresni az újságírással, ahhoz ismertnek kell lenni, ahhoz pedig nem tehetség kell, hanem iszonyú sok pénz, amit bele lehet borítani a Facebookba, meg az Instába, hogy legyenek követők. A tehetség sajnos még kevés. Aztán itt vagyunk mi, a Körlámpa, akiknek elegünk lett a vekengésből, és inkább nekiálltunk a saját hülyeségeinket publikálni, pénz nélkül. Megírjuk, aztán örülünk, ha egyre többen kíváncsiak rá, de ha nem, akkor is megírjuk. Mert egyszer valakinek hasznos lesz, vagy szórakoztató, vagy ilyesmi. Azt mondtam már hogy belementek a parkoló 166-ba? Na majd legközelebb!